Ha nem is 176 helyen, de az ország több sarkában hirdettem ma a kampány startját. Ez egy szubjektív utibeszámoló, reményeim szerint ez a blog megenged ilyet, és mások is nekibuzdulnak majd, és megosztják az lmp-s munka során szerzett élményeiket. Hisz fabatkát sem ér, ha úgy jutunk be a Parlamentbe, hogy az oda vezető úton nem érezzük jól magunkat. 

Reggel szegedi vonaton még átnéztem, (az akkor még hellyel közzel hézagos) webes felületeket, és az Eon által kiküldött mondanivalót. Valami belső hang azt sugallta, hogy a vonatról leszállva várjak még az állomáson. S íme az ember: megjelent Pinczés Bálint, aki a "Volt egyszer egy vadnyugat" mintájára mélyen a szemembe nézve ballagot, majd húsz méterre megállt és zsebéből előkapta képzeletbeli pisztolyát... Nah ja hosszú pisztolyok reggele, leszámolás LMP-s módra. :)

A sajtótájékoztatóra igyekezvén eljátszottuk a sajtótájékoztató paródiáját. Az egész Hősök kapuja rengett a röhögésünktől, de legalább a gyomorgörcs elszállt. A helyszínre csak bejutni volt nehéz, sajtómunkás kollegákkal várakoztunk a Milka előtt, amikor láss csodát belülről nyílt az ajtó és egy kevéssé kisimult arcú, de annál kedvesebb fiatalember beengedett minket. Befutott Ikó is a projektorral, és kész volt a stáb. A sajtó képviselőit már ismertük, ők is minket. :) Az előadás jó hangulatba telt, bemutattuk a webes felületeket, és a kampány célját is, kérdések-válaszok, ahogyan ezt kell. (Azóta a jobbikos orkok betámadták a szegedmás hírt)

Utána reggeli a Bociban, beszélgettünk a kampányról, a lehetséges jelöltekről, és az esetleges listavezető személyéről. A túruscsusza light-ot (pörc nélkül, sok tejföllel) sem jómagam sem Bálint nem tudtuk betolni, biztos a szereplési gyomorpara utóhatása. Ikó parkoló órájának lejárta miatt hamar elindultunk. Útközben még a hódmezői rádiónak adtam egy telefonos interjút.

Baján találkoztunk az aktivistáinkkal, és Ikó tájékoztatott a helyi média viszonyokról. A legvállalhatóbb médium a Dél TV, ott adtunk egy rövidebb tájékoztatót a kampányról, majd hosszabban beszélgettünk egy másik adásban, az LMP-ről általában. A legviccesebb szitu az volt, hogy még beszélgetni szerettünk volna a főszerkesztővel, de ő éppen azt kamerázta, ahogyan a sportszerkesztő egy karate bajnokkal sakkozik. Mert a tréfarépán élő sportszerki, azzal a címmel akart nyitni, hogy leverte a karate világbajnokot...sakkban. De hatalmas buktát evet, a túrósabbik fajtából, mert végig vezetve az utolsó lépésben pattra kényszerítette a karatés arcot. Nah ezt a hibát Magyarországon szokták pártok elkövetni, de az LMP tanul elődei hibájából. Szerénység, megfontoltság, alázat. Ezek kellenek a győzelemhez.

A szekszárdiak eljöttek értem Bajára, ez nagy könnyebbség volt. Gyönyörű őszi naplementében mentünk át a Duna felett. A hazafiságfaktor növekedett bennem egy fokkal ettől a természeti látványtól. A tolnaiak irodájában (lám-lám ilyen is van) tartottuk a sajtájt, ahol Hegedűs Gyulával beszéltünk a helyi TV-nek, akik látványosan örültek, amikor ezt élőben adtam a twitteren. Majd jött egy néne a helyi néplaptól is. A tolnaiak megmentettek az éhhaláltól.

Utána irány Pest, és az édes magánélet. Csokitortával :)