Itt az egykori Sztálinvárosban, úgy indultunk neki, h péntekig gyűjtünk több százat, hiszen a jelöltünk tökéletes. Mi pedig jófejek vagyunk.
Dunaújváros számokban:
~50000 lakos.
~40000 Ajánlószelvény.
~20000 lakás.
~53 négyzetkilométer.
napi 6-8 aktív LMP aktivista. :S
Naponta, jó esetben, beszélünk 80 emberrel és bekopogunk 200 helyre párosával. 6-8 szelvény a pár-átlag estére. Jobbára 3 féle embertől kapunk:
1. Ismerjük. 2. azt-se-tudja-h-mi-a-feszkes-fenének-kell-a-kopogtato 3. minket vár. Utóbbi élénkítő.
A Fidesznek van vagy 100 aktivistája. Ők buszokkal mennek, és Szarumán vezeti őket. Olyanok. mint az orkok.
Egy papa ma úgy tűnt nyitott volt, de kiderült csak rosszul hall. Elkezdtük magyarázni mi is az az LMP. Az aktivista igazolványomra mutat.
- Az újságban nem ilyen volt a biléta képe.
Beugrott a 3 oldalas cikk Dorkotáról (helyi fidesz jelölt). Ő is a narikra vár. Elkezdjek trükközni vagy hagyjam a fenébe?
Elszánt volt és makacs, mi meg hagytuk.
Az a legjellemzőbb, h aki ismeri a pártot és szimpatikus is neki, az sem adja oda, hiszen már odaadta a fiatal demokratáktól érkezett, bár nemfiatal, ám nagyon frissen eltökélt 50-es poltergeisteknek, mert vagy ciklusok óta odamegy a szelvény és a jól bejáratott mechanizmusról való letérés miatt nem akar egy szájhúzást sem a kopogó-ismerőstől v egyszerűen édesmidnegy.
A fidesz, az a fidesz és mégsem az mszp. Különben is már megelőztek, legyünk máskor gyorsabbak. Köszi, igyekszünk.
Néha megkapjuk, h van egy régi magyar közmondás miszerint: az egyik 19 a másik egy híján 20…
A fityiszek, ha az egyik kezüket a seggükbe dugnák és háttal kérnék a cetlit, miközben telefonálnak, akkor is legalább három landolna a farzsebükben egy háztartásból.
Valahol az első ajtónál közlik, h az egész ház el van adva, vagy csak össze van már söpörve.
Máshol a lépcsőházba sem tudtunk bejutni elsőre és nincs is időnk visszamenni később és vesződni vele.
40es pali söpri a havat a ház előtt mellette a hólapát.
Megpróbáltunk szóba elegyedni és beengedtetni magunkat jópofán, de ő hajthatatlan volt. Márpedig nem adja a jobbiknak és takarodjunk ?!?!?!?!! Szerinte mi nem tudjuk, h a hólapáttal mekkorát lehet ütni. Elmentünk. Én tényleg nem t’om, és különbenis B@#ĐMđ#g majd visszajövünk.
Azon tűnődtem, h legközelebb gitárral megyek és dalban mondom el, h mit akarok, a haverom meg hullahopp karikázik közben meg minden.
Tegnap majdnem feladtam a kilátástalan küzdelmet két lerabolt háztömböt követően 23 zsinórban kihúzott „Em/ajt” rublika után és közben magyar ember lévén, pesszimista megjegyzések sorát zúdítottam a kopogópáromra a fidesz magatartásáról, és arról, h micsoda dolog ez az egész és mennyire bántja az én pluralista beállítottságomat... ezzel őt is sikeresen demoralizáltam. Annyira nem haragudott.
Aztán azért kopogtunk tovább.
Fiatal csóka Meghallotta kik vagyunk és kurjantotta is: Tökéletes! Sztünk is az, kettő a belső zsebben. kitöltés közben közöljük, h mi az ábra. Kollektív szomorkodás az előszobában.
Máshol teát is kapunk mondván "elegem van a nagyokból, és bár csekély, de azért kapnak egy esélyt tőlem" Nagyon megköszöntük.
Egy ősz, köpcös úr méregetett minket. Mondtuk h a kopogtatóért jöttünk.
- a Kopogtatóért? dehát ilyen későn!
Játékos szemekkel fürkészi a szórólapunkat.
- Ismerem magukat nagyon jó. nagyon jó. szimpatikusak. ha előbb jönnek…. sajna már odaadtam másnak....
Aztán kisvártatva úgy folytatta:
- Tudják mi jutott ma eszembe, Kiss Kálmán (költő, irodalomtanár), tudják ki, Kiss Tibi (Quimby- ének, gitár, ecset) édesapja, kezdte el még a rendszerváltáskor megszervezni a helyi tanárokat. Párttá. beszervezett akkor engem is. Hmm... Mi is volt a nevünk? Igen, megvan! A Küzdők Pártja vagy vmi ilyesmi. De nekünk nem sikerült... Azért hajrá! Sok sikert. Ne adjátok fel!
Hát igen a küzdők pártja.. Lehet más a Politika avagy a küzdők pártja. Ejdegiccses.
Mások két értetlen tekintet között délcegen állnak egyszáll alsógatyában, és nem érdekli őket, h mi ez az egész.
Közben kontaktoltunk egy másik fürkész párral. Arra is hasonló a helyzet némi sikerélménnyel meghintve. Törött lábú hölgy, gipszben. Nem tudja, h mi azaz LMP és a lába miatt nem volt a levládánál egy hete. A srácok felajánlották, h felhozzák neki. Ő cserébe odaadta. Jó tett helyébe, jót várj.
De általában a szokásos frázisok. Arrafelé is a "mi-már-odaadtuk" a "tőletek-jobbra-v-nagyon-jobbra-vagyok" és az "akkor-lehet-máshol-kopogtatni" a riposzt arra, h az LMP-től jöttünk.
De utóbbi legalább mókás. aki az MSZMP-t várja v csupán nyugdíjemelést két napvégére tagbaszakadt főiskolástól az inkább fájdalmas.
Nehezebb lesz mint hittük, ez eleddig nem többszáz, de sztm itt meglesz. Ez az önbeteljesítő jóslatom... Hogyha végig dolgozunk. Március közepéig.